A csepeli szőlőművelés hagyománya

Kategória: Archív 2019. szeptember 26. csütörtök, 10:50

 

szolo

A Csepel-sziget homokos talaja alkalmas szőlőtermesztésre. 

Már az Árpád-házi királyok korából származó írott forrásokban is találunk szőlőművelésre vonatkozó adatokat. A sziget a történelem folyamán túlnyomórészt királyi, illetve királynéi uradalom volt, szőlőtermelői múltját a szőlőadó feljegyzések is bizonyítják. A birtok művelése, gondozása az itt élők feladatai közé tartozott, mint jobbágyi szolgáltatás.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A mohácsi vészt követően Csepel fokozatosan elnéptelenedett. A török kiűzését követően a sziget Savoyai Jenő herceg birtokába került. Az új földesúr a betelepülni szándékozóknak adta Csepel területén kívül a mai Budafok helyén elterülő promontori szőlőket, és a telepesek rövid időre adómentességet, halászati és révtartási jogokat is kaptak. A csepeliek a Duna túlsó partjára jártak át szőlőt művelni egészen az 1838- as árvízig. Az áttelepülést követően a promontori szőlőbirtokot a szigeten fekvő földekre cserélték az uradalommal.

 

Csepel lakossága a gyár létrejötte (1892) előtt elsősorban földműveléssel foglalkozott. A település északi és déli részén voltak szőlőföldek a XX. század elején.

 

Főleg az északi területen szüretelt szőlőből készítették a schiller (kastélyos) bort. Ez a borfajta átmenetet képez a rozé és a vörösbor között – ez magyar és német sajátosság −, Magyarországon is a svábok lakta területeken volt népszerű. A vörös és fehér fürtöket vegyesen szüretelték, és a rozénál tovább áztatták a héjon, amiből így több cserző- és színezőanyag oldódott ki. • MK

Utoljára frissítve: 2019. szeptember 26. csütörtök, 11:12

   Copyright © 2015 Csepel.hu | Impresszum | Adatvédelmi szabályzat | Csepel.hu webmail