Utcát neveztek el Timoscsuk Mihályról Beregszászon

Kategória: Közélet kedd, 16 február 2016 09:21

Beregszasz TimoscsuBeregszászon utca viseli Timoscsuk Mihály nevét, aki a kelet-ukrajnai harcokban halt hősi halált 27 éves korában. A fiatalember szerződéses katonaként szolgált az ukrán hadseregben, amikor 2014 tavaszán frontszolgálatra rendelték a Kelet-Ukrajnában kitört háború miatt. A magyar katona édesanyja Timoscsuk Irén, aki kettős állampolgárként csepeli lakcímmel is rendelkezik. A város első magyar áldozata a 20 esztendős Popovics Roland volt, majd később a szintén beregszászi, 42 éves Tóth Sándor is elesett a harcokban. Róluk szintén utcát neveztek el a városban.

Timoscsuk Mihály még békeidőben lett szerződéses katona, hogy családja megélhetését támogassa és saját továbbtanulásának költségeit fedezze. Beregszászon a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskolán szerzett történelem, majd földrajz szakos tanári képesítést. Azt tervezte, hogy a néhány éves katonai szolgálata után tanárként helyezkedik el egy iskolában. „Imádta a történelmet, mindig szerette elmagyarázni a rokonoknak, ismerősöknek a régi idők eseményeit – emlékezik a fiatalember édesanyja, Timoscsuk Irén. – Mindenképpen tanár akart lenni. Úgy volt vele, hogy ha Kárpátalján nem kap megfelelő állást, Magyarországra költözik. Nem akart messze menni a szülővárosától, Szabolcs-Szatmár megyében vállalt volna tanári munkát.”

 

Timoscsuk Mihályt nem sokkal a kelet-ukrajnai háború kitörése után, 2014 március 3-án vezényelték a donyecki frontra. Édesanyjával és nővérével telefonon tartotta a kapcsolatot, szabadságra nem engedték. Egyre szörnyűbb élményekről számolt be, mert jószerivel nem volt ennivalójuk és kifogytak a lőszerből. Aztán eltelt néhány nap, hogy többé nem telefonált. A Donyeckhez közeli Georgijevka faluban érte a halál, amikor egy aknavető eltalálta a páncélozott járművüket. Éppen aznap, 2014 augusztus 13-án töltötte be a 27. életévét.

 

„Többször megígérték neki, de nem engedték el szabadságra – mondja az édesanyja. – Eleinte semmi lényegeset nem közölt a telefonban, utóbb egyre gyakrabban panaszkodott. Mondta, hogy ne higgyek a tévének és a rádiónak, mert nem az történik a fronton, amiről hivatalosan beszámolnak. Fogytán volt a lőszerük, napokig éheztek. A környékbeliek vittek neki ennivalót. Az utolsó napokban arról számolt be, hogy csalánt esznek, mert más nincsen. Aztán jött a hír, hogy meghalt… Tudtam előre, nem is kellett mondani. Megálmodtam, hogy a fiam nincs többé. Előtte való nap álmomban megjelent, hogy állok szemben a fiammal, de ő egyre távolodik tőlem és integet a kezével. Aztán már csak az integető kezét látom…”

 

A beregszászi temetőben katonai tiszteletadással temették el Popovics Rolandot és Timoscsuk Mihályt, sírjuk fölé márványból készült emlékművet emeltek. A központban, a művelődési ház mellett emlékfalat állítottak a háborúban elesett három magyar és egy ukrán származású katona tiszteletére. A település eddig névtelen utcáit pedig Timoscsuk Mihályról, Popovics Rolandról, Tóth Sándorról és az ukrán nemzetiségű Tyiroku Olegről nevezték el. 

 

Cs. A. 

Utoljára frissítve: kedd, 16 február 2016 10:14

   Copyright © 2015 Csepel.hu | Impresszum | Adatvédelmi szabályzat | Csepel.hu webmail